Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.
118. zsoltár 8-9

Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik.
Mikeás 5:7

Hiszek abban, hogy Magyarország csak veszíthet azzal, ha fel akar zárkózni bárkihez, bármihez.
Nem szabad egy másik ország mostani állapotát célként kitűzni, mert mindig csak kullogni fogunk a jövőben is mások nyomában. A felemelkedés alapja csakis az lehet, ha előre tervezünk és egy tíz évvel későbbi állapotot akarunk elérni, vagy inkább: meghaladni.

Nemzetünk érdeke, hogy békét kössünk haragosainkkal! Jövőnk ebben a kis országban csak úgy lehetséges, ha összefogunk szomszédainkkal és együtt dolgozunk egy felemelkedő Közép-Európáért. Akkor van bármilyen felemelkedés, ha pl. románokkal, szlovákokkal és akár lengyelekkel együtt tudunk tervezni és kölcsönösségen alapuló szövetséget kötni.

Nem szabad a nagy szavak csapdájába sem esnünk. Most, hogy országunk nagy bajban van, sokan sokféleképpen hitegetnek bennünket. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat! A szélsőségek eddig nem vezettek jóra történelmünk során (sem a jobb, sem a bal). Nem üzenhetünk hadat az Egyesült Államoknak, vagy Kínának, mert nem vagyunk ellenfelek. (Jelenleg.) Nem is rendelhetjük magunkat alá ezeknek, mert azzal is csak veszíthetünk. Függetlennek kell maradnunk, de törekednünk kell a jó viszonyra.

Érdekel valakit a véleményem? Mert akkor folytatom.

Weboldal / webová stránka • Facebook oldal

A KSH szerint 2009 tavaszán Magyarországon eltűnt háromezer ember. Hogy ezt minek alapján állítom? Hát íme: 2009 februárjában 10 millió 26 ezer, 2009 márciusában 10 millió 23 ezer. Hmm… Persze ez csak statisztika.

Ismét itthon. Helló Magyarország!

Sok minden forog a fejemben. Egyik ilyen, hogy kellene egy igényes munkahely (ha valaki tud ilyet, szóljon!), a másik, hogy mit lehetne kezdeni a politikai/gazdasági helyzettel.

Komolyan foglalkoztat a politikai párt létrehozásának a gondolata, egy olyan közösségre gondolok, amely valóban tenne is valamit ezért az országért.

Mert mi is van? Az élet itthon eléggé olyanná vált, mint annak idején a kaland, játék, kockázat könyvek. Akár dobókockával is játszhatnánk, mert nem lehet számítani a jelenlegi kormányra és ellenzékre sem. Az értelmiség kimegy külföldre, a szakemberek szintén, aki marad, az meg vagy éhen hal, vagy zsivány, esetleg a családi tartalékokat éli fel és aztán hal éhen. A gyermekvállalás egyre lehetetlenebb küldetés.

Nem jó ez így! Nem jó, hogy elherdálják a pénzünket azok, akikben megbíztunk, mert rájuk szavaztunk. Nem jó az, hogy az embernek szégyenkeznie kell külföldön a saját hazája miatt… Nem jó, hogy idegenben magyarnak lenni szégyen, itthon meg gyalázat. Magyarországon élni lehetetlen… Megoldás kell. Őszinte politikusok, akik nem csak a saját boldogulásukat keresik. Felelős parlament kell.

Nem jó a megosztottság, és hogy vállalhatatlan ideológiák mentén kettéhasad a nemzet, bár mintha a düh és az elkeseredettség eggyé kovácsolná az embereket. Valami olyan összefogás kell azonban, amely nem valami ellen, hanem ami valamiért jön létre… Ezért kellene valami újat kezdeni és a régit, ami nem vált be: kidobni.