Update: leszedték a jutyubról a videót, de íme: a Vimeo-n fent van még

Az egész úgy kezdődött, hogy leszakadt a kabátgombom. Vagyis dehogy.
Péntek este bementem a fürdőszobába. Az ajtó eközben csukva volt. Koppantam.
Másnap a kabátgomb következett. Meg egy találkozás a csípőm és egy kilincs között…
aztán a sípcsontommal az ágy szélét sikerült eltalálni jól.
Állandóan hasra akartam esni. Mondjuk száz méterenként megbotlottam. Ez vasárnap folytatódott.
Vasárnap családlátogatni mentünk a húgomhoz. Amikor megérkeztünk, elszakadt a cipőm, majd leülésnél a nadrágom feneke hasadt szét.
Nem értem. Ezen a hétvégén hogyhogy nem estem ki a kádból…
Miért nem történt semmi furcsa? Csak hétköznapi dolgok.
Na mindegy a februárnak sikeresen vége lett…

Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.
118. zsoltár 8-9

Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik.
Mikeás 5:7